Próza

Egy vidéki házról álmodom. Olyanról, ahová anélkül érhetek haza, hogy a paneltömb végtelen lépcsőit kelljen megmásznom. Az ablakból kinézve a gyümölcsfáimat, veteményesemet látnám, nem a sok ezer autót, amik az ablakom alatt húznak el sietve egy hétfő reggelen. Tágas házról álmodom, olyanról, amelyet megtölthet a kávéfőző kotyogása, a gyerekzsivaj, és a sütőben lapuló pite illata. […]

Az apokalipszis gyermekeként születtél meg. Aznap vittek ki a kórházból, ki a nagy világba, amikor megtörtént 9/11. Első otthoni szoptatásod úgy zajlott le, hogy a CNN ment a háttérben, a repülőgépek zuhantak le és füst volt mindenhol. Apád éppen bátyáddal telefonált, aki azért hívta őt, hogy szóljon, hogy Amerikát éppen megtámadták. És apád meg nem […]

A social distancing, az avantgárd és a matematika érettségi találkozása: Oldja meg grafikusan a következő egyenletet az avantgárd halmazán! Segédeszközként csak dadaista függvénytábláját és fejszámológépét használhatja. 🏠*😷^2 + 1*✍️+ 5*⏰+ n*🖼 = n*(1*😷🐟 + 18*💦 + 🦠*🐘🤨)/✂️ házi*karantén^2 + 1*szuper_rajz_feladat + 5*felesleges_óra + n*kedvenc_dolog_képekben = n*(1*szabálybetartó_halacska + 18*buborék + erős_fertőzésveszély*Dalí)/montázs Ez az én szürrealizmusom – jelenleg. Írta: Lilian Kajári, […]

Az idő előrehaladtával egyre inkább eldurvult a viszony is köztünk. Még a karantén április előtt kezdődött, egy tavaly nyáron megfogalmazott életbölcsességgel: „Napfelkeltenézéshez nem korán kell kelni, hanem későn lefeküdni.” 40 fokban nem csoda, hogy az ember éjszakai életmódra áll át: végre tud egy kicsit mozogni, aztán úgy hajnali négy óra felé meg hiába feküdne le, […]

123Néha úgy érzem, mintha 3 fejem lenne.Az egyik szomorú, a másik mérges, a harmadik pedig csalódott.Mind egyszerre.Szomorú, mert eszébe jut, mi mindent hagy ki éppen ebben a pillanatban.Mérges, mert haragszik magára, amiért azon gondolkodik, neki milyen rossz, mikor ennyi szörnyűség van a világban.Csalódott.Csalódott, mert nem tehet semmit.Nem tudja egy csettintéssel megoldani.De hol a negyedik?Kéne egy, […]

Nikotinhiányom van. Kimegyek, elszívok egy cigarettát. Lentről csak annyi látszik, hogy cigifüst száll az erkélyről. Ez egy posztmodern novella, azt hiszem. Belesüppedek a kanapéba, és olvasok. Hogy mit? Magam sem tudom. Épp most íródik. Ahogy a sötétség hömpölyög a kertek felett, betölt mindent. De az ember alkotásai elűzik. Pedig milyen szép, amikor elmerülsz a koromsötét […]