Karantén vers

Tizennégy éves lettem énmeglepett egy közleményRémes,Betegséges. Rémhír melynek hangja emelőbenKoronavírus van a levegőbenMeglevőben.Meglevőben. Jön a karantén, itt a bezártságCsendes minden társaságHang seRezzen. Az utcára kimenni nem lehetEz nehéz lesz, meglehetRettenet,Rettenet. Az orvosok dolgoznak merőbenTöbb kell most észben, mint erőbenMegoldás,Megoldás. Addig megemlítem, mondta OrbánSenkit nem akarok meglátni az utcánTilalom,Irgalom. Élelmet halmozzanakNe utazzanak!Élelem.Félelem. Kitört hát a hisztériaAz […]

Én nem olyan

Zokogok a vonattal és nem érted,Miért nem érnek az asztal alá a fények,Holott te és a halott te egyÉs ugyanaz lenne,Csak még élek. Szeretnék visítani egy nejlonzacskó-fényű arcba,Hogy „megöllek, te rohadt kis szajha”De csak tátogok és nem vagy sehol,A boltból elfogyott az etil-alkohol.A magánynak a szaga hazahúz,Az élet vonatán a halál a kalauz.Elkentem a nem […]

Nyúlvágottforgatott

Az idő előrehaladtával egyre inkább eldurvult a viszony is köztünk. Még a karantén április előtt kezdődött, egy tavaly nyáron megfogalmazott életbölcsességgel: „Napfelkeltenézéshez nem korán kell kelni, hanem későn lefeküdni.” 40 fokban nem csoda, hogy az ember éjszakai életmódra áll át: végre tud egy kicsit mozogni, aztán úgy hajnali négy óra felé meg hiába feküdne le, […]