Zokogok a vonattal és nem érted,
Miért nem érnek az asztal alá a fények,
Holott te és a halott te egy
És ugyanaz lenne,
Csak még élek.
Szeretnék visítani egy nejlonzacskó-fényű arcba,
Hogy „megöllek, te rohadt kis szajha”
De csak tátogok és nem vagy sehol,
A boltból elfogyott az etil-alkohol.
A magánynak a szaga hazahúz,
Az élet vonatán a halál a kalauz.
Elkentem a nem létező sminkemet,
A falra mázoltam a lelkemből egy részletet.
Szemetek, galambok, galambok,
Error 404: itt nincsenek adatok.
Írta: Miklossy Katinka
Illusztráció: Borbala Pal