Elkezdtem sétálni a körúton, talán vége lesz

Az apokalipszis gyermekeként születtél meg. Aznap vittek ki a kórházból, ki a nagy világba, amikor megtörtént 9/11. Első otthoni szoptatásod úgy zajlott le, hogy a CNN ment a háttérben, a repülőgépek zuhantak le és füst volt mindenhol. Apád éppen bátyáddal telefonált, aki azért hívta őt, hogy szóljon, hogy Amerikát éppen megtámadták. És apád meg nem hitte el. Úgy értem, mi oka lett volna elhinni? A rendszerváltás megvolt, Magyarország már a “Nyugat” része, és egy panelház nappalijában volt egy újszülött síró gyermeke is. Nagyobb problémák is voltak, de azért látszólag egyáltalán nem voltak azok.
Aznap este a szomszédok igazán hangosan szexeltek.
Üdvözöllek tehát ebben a csendes, alvó, ősi életben.

Tizennyolc évesen meg felköltözöl Pestre, és hajnali 3-kor a Blahán találod magad egyedül. Igazából több emberrel érkeztél oda, de te otthagytad a bulit. Más egy társasággal végigsétálni az aluljárón; nem veszed észre, hogy milyen sokan vannak. Felérsz a térre és szoláriumokkal meg neontemplomokkal találod magad szembe, amelyek kapualjában apostolok prospektusokat adnak ki prospektív szeretőkről. Azt hallottad, hogy Pesten van egy külön maffia, amely gyroshús-monopóliumot alakított ki. Azt is hallottad, hogy Júdás ide, a Blahára emigrált, és innen prédikál a megváltásról. Azt mondja, hogy ő is el volt veszve és rámutat mindenki másra, hogy ők is el vannak. Közben négy lábon átfut a 6-os villamos sínein egy patkány, megáll Júdás előtt, két lábra áll és dohányt tarhál. Nekitámaszkodik egy oszlopnak, a pici mancsaival gyorsan megtekeri a cigit és nyugodtan elszívja.

Igazából te haza készültél, csak majdnem ráléptél egy gazdátlan műanyag zacskóra, ami tele volt átlátszó folyadékkal. Egy pillanatra azt hitted, hogy valaki itt felejtette az aranyhalát, mivel te is hasonló zacskóban hoztad haza gyerekként a tiédet a kisállatkereskedésből. De nem, ez egészen más, és az aranyhalat, Gézát egy hónap múlva le is kellett húznod a WC-n mert túletetted. Mielőtt felszálltál volna az éjszakaira egy utca végéhez sétáltál, és a falra graffitizted hogy „Minden szar.” Legalább mindenki egyetért ezzel – gondoltad. És aztán a következő tíz, húsz, harminc évig nézni fogod hogyan szárad a festék.
Milyen naiv most minden és reggelre milyen zord lesz hirtelen.

Írta: Borbala Pal

Illusztrálta: Borbala Pal

Vélemény, hozzászólás?