Vidéki ház

Egy vidéki házról álmodom.

Olyanról, ahová anélkül érhetek haza, hogy a paneltömb végtelen lépcsőit kelljen megmásznom. Az ablakból kinézve a gyümölcsfáimat, veteményesemet látnám, nem a sok ezer autót, amik az ablakom alatt húznak el sietve egy hétfő reggelen. Tágas házról álmodom, olyanról, amelyet megtölthet a kávéfőző kotyogása, a gyerekzsivaj, és a sütőben lapuló pite illata. Olyanról, ami nem szűk az egyébként is üres napjaimnak. Olyan házról, ahol a kandallóban tűzifa ropog, és nem a túlságosan magas gázszámlák emlékeztetnek az otthon melegére.

Egy vidéki házról álmodom, ahol megállhatnak pihenni a földekről hazatérő barátok. Ahol nem a fölöttem lakó hangos, részeges szomszédokhoz fűz az egyetlen emberi kapcsolat. Arról álmodom, hogy a poros úton szembejövő ismerőst mosolyogva köszönthessem, és ne a közömbösség áldozatául esett hajléktalanért kelljen aggódnom, él-e még. Odafigyelésről álmodom, nem közönyről. Tiszta levegőről, csillagos égboltról.

Otthonról álmodom, és nem lakásról. Szeretetről álmodom.

Írta: Székács Rebeka

Illusztrálta: Göllönt Janka

Vélemény, hozzászólás?