Jelen

Most minden olyan tökéletesülök a Ház teraszánnapsugarak szárnyán libbenő szellőJátszik nevetve a bokor oldalánTalán most élek igazán Innen jól látszik a Város.Szótlanul néz, nem lélegzikSűrű lehelete kimúlt,Fekszik, érzi, hogy mérgezikHallgatag, tán már nem létezik Most egy hollóraj repül felém, tűnődök,,,Jó ember volt, olyan vidám legény!”Talán ezt mondják majd rólam, vagy, hogy:,,Egyszer lett, aztán volt. Kimúlt […]

Erdei Kriszta cikke rólunk az Artportálon

A diákkiadó egyre több olvasóhoz jut el, így a szerkesztőség sok anyagot kap korábban az asztalfióknak vagy csak saját oldalukra dolgozó fiataloktól. A beérkezett munkákat a szerkesztőség tagjai együtt dolgozzák fel és minden esetben visszajelzést küldenek, előfordul, hogy változtatásokat javasolnak. A publikálandó bejegyzések körüli viták nem mindig egyszerűek, hiszen képviselni kell egy közösen kialakított értékrendet, […]

Narancs-álmok narancs nélkül

Tudod, hogy fenn ragyog milliónyi holdpont,Melyek közül már a fele sötét, holt pont?Lennék csillag, olyan aranysárgán égő,De csak földi vagyok, afféle mindentől félő… Lennék lustán kelő piszkosfekete napkorong,Kinek az egész égbolt egy óriási porond,S mint fürge ezüst szalag,Mely a fellegekbe beszalad. De ó, ne mondd meg, mit tegyek,Hagyd, hogy csillagász legyek!És kisírt szemmel, lidércfény-ittasanBámuljam a […]

Érzelmek

123Néha úgy érzem, mintha 3 fejem lenne.Az egyik szomorú, a másik mérges, a harmadik pedig csalódott.Mind egyszerre.Szomorú, mert eszébe jut, mi mindent hagy ki éppen ebben a pillanatban.Mérges, mert haragszik magára, amiért azon gondolkodik, neki milyen rossz, mikor ennyi szörnyűség van a világban.Csalódott.Csalódott, mert nem tehet semmit.Nem tudja egy csettintéssel megoldani.De hol a negyedik?Kéne egy, […]