Új-emberek pestise

Emberek hadai, népek százezrei,
Ím, fuldokló némaságban állnak,
Átnézek a könnyeim függönyráncain,
Hallgatom, ahogy halálra várnak.

Nem bírok tovább a világ helyett fájni,
De nem adhatok terhemből másnak,
Sírással telnek lelkem ódon szobái,
Hallgatom, ahogy halálra várnak.

Mégsem hullhatok én is a szent humuszba,
Engem részeges dalnoknak szántak,
Énekeimtől lesz majd hangos a puszta,
Hallottam, ahogy halálra vártak.

– Bartos Sára

Vélemény, hozzászólás?